Várj! Ne menj el!
Tele a fejem az egésszel,
De ez a dolgom, meg kell fogni a végét
Hideg a tél
Akkor is kimegyek éjjel
Nem érdekel el kell felejteni

Már régen elmondhattam volna
Amit mindig akartam, várj!
Igen elmondhattam volna
Ami kifele szól

Pezseg a vérem
Remeg a kezem, érzéstelen, de ma
A magam igéjét olvasom
Mégse tudom mi van
A következő oldalon

Már régen elmondhattam volna
Amit mindig akartam, várj!
Igen elmondhattam volna
Ami kifele szól

Tudod az egyetlen, az egyetlen is
Hiába dobja el, amit mindig el akart
Ragad a kezéhez és nem érti meg
Hogy mitől és miért és hogyan és
Meddig és hova tart még az élete
Meddig és hova tart az, hogy megértse
Meddig is lehet, mennyit is kell
Törnije zúznija félnie fáznia

Már régen elmondhattam volna
Amit mindig akartam
Bár én is emlékeztem volna
Már régen elmondhattam volna
Bár én is emlékeztem volna
Hogy mi az a szó

(by Tahi)

Vissza a művekhez