Huszt
Láttam az éjben egy felhőt az égen
A korom sötétben a falak közt nézem
A semmit, már nem bírom és az elém lépett árny
Csak azt bírja odanyögni, hogy tűrj és várj
Hát itt ülök én a szobám sarkában
Az asztalra görnyedek még mindig pizsamában
Feladni nem érdemes, mert már
Nincs sok de vége sincs még
Hiába gondolok vissza folyton, hogy milyen volt rég
Indulni kéne bárhova végre
A romok sötétjét az árny is elhagyta rég
A kilátást nézem, ami örökre senkié
És áramlik felém az ég és a békés kép, maradj szép
Hát itt ülök én a szobám sarkában
Az asztalra görnyedek még mindig pizsamában
Feladni nem érdemes, mert már
Nincs sok de vége sincs még
Hiába gondolok vissza folyton, hogy milyen volt rég
(by Tahi)
Vissza a művekhez